Tiszaroff, Tiszabő és Tiszabura árterein az elmúlt időszakban jelentős mértékben elburjánzott két inváziós faj: a gyalogakác és a zöld juhar. E két növény elszaporodását azért kell megakadályozni, mert kiszorítják az őshonos növényeket, és átformálják a környezetet. A növények irtását a napokban fejezték be a szakemberek, tájékoztatott a megyei kormányhivatal.
Inváziósnak azokat az idegenhonos, természetes elterjedési területükön kívül előforduló, ott megtelepedni képes, és térhódításukkal a természetes életközösségeket veszélyeztető fajokat nevezzük, amelyek minden esetben emberi közvetítéssel jutnak el természetes elterjedési területeiken kívülre. Az idegenhonos inváziós fajok elleni védekezés az egész világon, így Európában is kiemelt fontosságú természetmegőrzési, gazdálkodási feladat.
Jász-Nagykun-Szolnok megyében az egyik legjellemzőbb inváziós faj a gyalogakác. Ez az Észak-Amerikából behurcolt, rendkívül agresszív özönnövény veszélyes és kiirthatatlan. Gyorsan terjedő gyökérzete rongálja, lazítja a töltéstestet, és megakadályozza, hogy a fű – amely viszont nagyon hatékonyan védi a töltést az áradások elmosó hatásától – gyökeret verjen a területen. A hullámtérben sűrű állományt képezve lassítja az áradások levonulását, visszaduzzasztva a vizet.
A gyalogakác úszva terjed, milliónyi magva az áradásokkor mindenhova eljut a töltésen belül, de sarjakkal is szaporodik. Az utóbbi évtizedekben a fölismerhetetlenségig megváltoztatta a hullámtéri erdőket és azok aljnövényzet-fajösszetételét. Kirándulókra akár veszélyes is lehet az akár 3-4 méter magasra is megnövő gyalogakác: a tájékozódást lehetetlenné tevő sűrűségben a szó szoros értelmében elvész az ember.
A másik hasonlóan kártékony növény a zöld juhar, amely Észak- és Közép-Amerikában folyóparti és mocsári élőhelyeken tenyésző faj, Magyarországra dísznövényként került be. A zöld juhar átalakító inváziós faj, ami természetvédelmi szempontból a legkedvezőtlenebb besorolást jelenti.
A természetvédelmi kezelők véleménye alapján hazánkban a 7. legveszélyesebb özönnövény a védett és Natura 2000 területeken. A természetes erdőfelújulást akadályozza: megjelenése után az őshonos fa- és cserjefajok kiszorulnak, a lágyszárú szint elszegényedik, a vegetációra települő fauna, például az értékes, természetes ártéri erdőkben élő rovarfajok eltűnnek a területről. Ez az inváziós fafaj komoly problémát okoz a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság terén is.
